Szokolya hangulatos hegyvidéki falu a Börzsönyben, a hagyományos paraszti építkezés és gazdálkodás még mindig nyomokban fellelhető. A falu utcáin fut végig a királyréti kisvasút, amely egykor a királyréti kőbányáknak és vaskohóknak biztosított vasúti összeköttetést a nagyvasúttal, ma népszerű a turisták körében.

A vendégházunk Szokolya egyik régi parasztházának újragondolásával és felújításával jött létre. A ház maga elbeszélések szerint az 1930-as években épült, akkoriban a falu egyik legmódosabb gazdái lakták. Ezt tükrözte a telek elhelyezkedése: a falu nemhivatalos főterére nyílik az utcai homlokzat; éppúgy, mint a művelődési ház, az óvoda és a mai nagykocsma. A módosságot mutatta az egykori duplaistálló, kocsiszín, disznóól, pajta, nagy szénapadlás, füstölőház és két pince. Bár az nagyon valószínű, hogy a ház alapjai ennél régebbiek, hiszen a szokolyai főutca évszázadok óta lakott; a ház legrégebbi, utca felőli részében felsejlenek az egykori hármas háztagolás jelei.

Az épületet vélhetően valamikor a 60-as években modernizálták, átépítették. Ekkor elvesztette a ház a tényleges népies skanzen-jellegét: a szűk ablakokat kicserélték szélesebb, fényes ablakokra, egyes ablaknyílásokat befalaztak; a konyhából szűk fürdőszobát választottak le, bevezették a folyóvizet; a tornácot kiszélesítették.

A 2013-2015 közötti felújítás és vendégházzá való átértelmezés Mehrl Nándor okl. építészmérnök tervei alapján valósult meg. Az alapkoncepciónk szerint a célunk az volt, hogy mindent megőrizzünk, amely a parasztház kellemes hangulatát idézi, ugyanakkor egy modern és letisztult élettereret hozzunk létre. Az átalakítás során egy nagy nappalit, egy azzal egybenyíló konyhát, két fürdőszobát és három vendégszobát alakítottunk ki. A ház egykori hátsó kamráit és raktárhelyiségeit szobává alakítottuk és egy belső közlekedővel bevontuk a lakótérbe. Az egykori duplaistállóból kis részt leválasztva és bekötve a lakótérbe alakítottuk ki a hátsó fürdőszobát. A korábbi konyhát, nappalit és előteret egy helyiséggé összenyitva egy kellemes, tágas, világos nappalit, közösségi teret kaptunk.

Az álmennyezetet és a nádstukatúrt a legtöbb helyen elbontottuk, láthatóvá tettük a gerendás mennyezetet. A burkolatok kiválasztásánál fontos szempont volt a harmónia, így a tornác is visszanyerte a 2000-es évek végére már csak nyomokban fellelhető eredeti téglaburkolatát.
A cserépkályhát eredeti formájában meghagytuk; igaz, ez már nem képes kifűteni a megnövelt terelt, ezért olyan fűtési rendszert alakítottunk ki, amely a vegyes építésű vályogfal előnyeit a leginkább kihasználja, a fűtőtestek nem rontják el a látványt és a legkellemesebb hőérzetet adják: falfűtést építettünk ki.

Az ablakok esetében nem tértünk vissza a népies szűk ablakok irányába, mert a mai hőszigetelő ablakok ezt nem indokolják. A kiváló minőség és a harmónia jegyében kizárólag fából készült nyílászárókat építettünk be.